„Lakosság csere” így nevezték azt a szörnyűséget, amit a második világháború után elkövettek a magyarok és a szlovákok ellen! A Csehszlovákiában élő, hivatalos adatok szerint mintegy 100 ezer magyart telepítettek vissza az anyaországba. Három kategóriába sorolták őket: a háborús bűnökkel vádoltak, az 1938 után letelepedettek, és azok, akik önként akartak Magyarországon élni. Csak azoknak volt szabad választásuk (itt némi iróniával kellene ezt a szabadságot kifejezni, de nem találok rá megfelelő szavakat), akik helyett ugyanannyi szlovák akar velük cserélni. Szigorú szabályok szerint folyt a toborozásuk. Ennek eredményeként először 92 ezren iratkoztak fel a listákra, de szintén a hivatalos adatok szerint „csak” 73 ezren költöztek át. Családok szakadtak szét, életközösségek szűntek meg, virágzó települések váltak lakatlanná! 250-300 éve itt élő szlovákok hagyták el azt a földet, ahol apáik, nagyapáik sírjai voltak. Itt hagyták a szorgos munkával megteremtett életüket, házaikat, vagyonukat. Nehéz megérteni mi visz rá embereket, hogy ilyen döntéseket hozzon!

A szépen rendbe hozott és berendezett Jásdi Tájházban erről a témáról nyílt kiállítás és ennek apropóján tartott izgalmas előadást Paulik Antal, az Országgyűlés Szlovák Nemzetiségi szószólója. Mindenkinek ajánlani tudom, hogy látogasson el Jásdra és nézze meg mind a kiállítást, mind a tájházat.

Győry Tünde, Jásd polgármestere, Paulik Antal, az Országgyűlés Szlovák Nemzetiségi szószólója

Győry Tünde, Jásd polgármestere

Az előadás előtt a Jásdi Szlovák Pávakör tagjai kedveskedtek műsorral a megjelenteknek

Az alkalom végén a helyi asszonyok által készített finomságok várták a vendégeket